ellenség

• враг

• неприятель враг

• противник враг,неприятель

* * *

формы: ellensége, ellenségek, ellenséget

враг м, неприя́тель м

* * *

[\ellenséget, \ellensége, \ellenségek] 1. (személyes) враг, неприятель h., költ. недруг, rég. ворог;

ádáz/ kegyetlen \ellenség — лютый враг;

alattomos/álnok \ellenség — коварный враг; engesztelhetetlen \ellenség — непримиримый враг; halálos/esküdt \ellenség — злейший/смертельный/кровный враг; közös \ellenség — общий враг; nyílt \ellenség — явный враг; átv. a bor az ő \ellensége — вино его враг; \ellensége vagyok az — аlkoholnak я враг спиртных напитков; \ellenség — е a dohányzásnak он враг куре ния; ő saját magának \ellensége — он сам себе враг; (halálos) \ellenségemnek sem kivánom ezt я этого не (по)желал бы и злейшему врагу; другу и недругу не пожелаю; \ellenségeket szerez magának — нажить себе неприятелей; ykit \ellenségévé tesz — восстанавливать кого-л. против себя; közm. jobb egy okos \ellenség, mint egy ostoba jóbarát — услужливый дурак опаснее врага;

2. kat. враг, противник, неприятель h.;

az \ellenség átlépte — а határt враг перешёл границу;

az \ellenség hátában — в тылу противника; az \ellenség hátába kerül — зайти в тыл врага; legyőzi az \ellenséget — побеждать/победить врага; megrohamozza az \ellenséget — атаковать неприятеля; veri az \ellenséget — бить врага;

3. pol. враг;

a nép. \ellenségei — враги народа